2015. január 26., hétfő

Részegítő finomság, nem csak agglegényeknek

Tegnap üvegbe került végre az agglegény lekvárunk, ami talán közelebb áll a befőtthöz.

Miért is hívjuk agglegénynek? Talán azért, mert ha valaki egy üveggel megeszik belőle, az biztos, hogy nem fog eljutni még az udvarlásig sem, nemhogy a házasságig, hiszen elég részegítő finomságról beszélünk, ami azonnal - szó szerint - leveszi a legényembert a lábáról...:)

Az agglegény lekvár, vagy más néven rumtopf ugyanis rumban érlelt gyümölcsöket jelent.  Ez egy tradicionális német desszert, a neve is innen jön: Rum=rum, topf=edény, vagyis a rumtopf azt a mázas, többnyire 7 literes kerámiaedényt is jelöli, amiben általában a gyümölcsöket idény szerint sorban elteszik.


Nálunk tavasszal, a cseresznyével indult a pályafutása, majd érkezett bele még meggy, eper, málna és végül a szilva zárta a sort. Mindehhez egy kis nádcukor és sok-sok barna rum.
Fenséges volt az illata, mikor tegnap kinyitottuk az üveget, amiben lassan egy éve érlelődik.
Ugyan karácsonyra szántuk, de annyi elfoglaltságunk volt, hogy elhúzta egy kicsit az érlelődést.






Mire is jó a rumtopf?

Roppant egyszerű: mindenhez, amihez egy kissé sűrűn szirupos, igencsak alkoholos, de bűnösen finom gyümölcsös kompótot tálalnánk. Vagyis fagylalt, sütemény, krémek, puding, tejberizs mellé, vagy csak úgy magában, desszertként, bor kortyolgatva hozzá – csak hogy fokozzuk az élvezeteket. Világos színű sütemények mellé szenzációs, de egy egyszerű vaníliafagyit is úgy fel tud dobni, hogy nehezünkre esik majd felállni a székről :-)

Ha túl „ütősnek” találnánk, akkor hígíthatjuk vörösborral, esetleg kevés almalével, így csökkenthetjük az alkoholtartalmát.

A rumtopf készítéséhez külön edényeket is készítenek agyagból, kerámiából, üvegből....egyik gusztább, mint a másik....hát még a belevaló....:)











Ha megtetszett a finomság, akkor Mamka webshopjában megtalálható. 
                                           

2015. január 24., szombat

Nyugalom

Ilyenkor tél közepén a kertészember a növényeivel együtt nyugalmi állapotban van. Az embereknél talán értjük, hogy mi ez az állapot, de mit jelent ez a növényeknél?

Vajon honnan tudják a fák és a növények, hogy ilyenkor vissza kell húzódniuk, nem kell sem lombozatot, sem virágot hajtaniuk?

Kérdéseinkre a választ Dr. Szalai József tanár úr könyvéből (Évszakok a kertekben) tudhatjuk meg, akinek óráit nagyon szerettük az egyetemen, hiszen olyan összefüggésekre világított rá, ami ugyan törvényszerű, de mégsem egyértelmű az átlagember számára. 

Lássuk hát, hogy hogyan is viselkednek a növényeink télen? 

kép forrása: www.highdarts.com

A mi égövünkön a növényeknél egy növekedési és egy pihenési szakasz váltja egymást. A pihenéskor a növények életfunkciói minimálisra csökkennek, úgynevezett nyugalmi állapotba kerülnek. 
A pihenés és a növekedést a növények biológiai órája szabályozza, mert igen, nekik is van olyan, nemcsak nekünk embereknek. 

Ez a biológiai óra nagyon meghatározó és sok esetben hiába szeretnénk belenyúlni, nem fog sikerülni. 

Erre jó példa a kislevelű hársfa, amelynek ágát, ha közvetlenül a lombhullás után, októberben levágjuk, vízbe tesszük, és melegházban neveljük, akkor sem hajt ki február végénél korábban, noha az életkörülmények megfelelőek lennének. 

De akadnak olyanok is, akik nem ilyen "hétalvók", nekik elég, ha egy kicsit javulnak a körülmények és máris növekedésbe fognak. Ezt tanúsítja a népszokás szerinti Borbála napi ág, amit december 4.-én levágunk a cseresznyefáról (barackfáról vagy más gyümölcsfáról) és karácsonyra kihajt. Régen ebből jósolták meg a következő évi terméshozamot. 

kép forrása: www.infotatabanya.hu
Bár, ha ugyanezeket a gyümölcsfa ágakat szintén közvetlenül a lombhullás után vágjuk le, akkor nem hajtanak ki ők sem karácsonyig. 

Ugyanis a növényeknél a lombhullást követően egy ún. mélynyugalmi állapot lép fel, amikor bármilyen külső körülmény jöhet, nem hajlandóak kihajtani. 

Ettől egy kicsit eltérő állapot a kényszernyugalmi állapot. Ezt a tavasszal legkorábban nyíló fákon fákon figyelhetjük meg a legjobban. Náluk a mélynyugalmi állapot az ősz végére ugyan véget ér, de a külső körülmények, többek között a hideg megakadályozzák a hajtás elindulását. Azonban tavasszal, mikor megjönnek az első huzamosabb ideig tartó melegek, akkor azonnal fakadnak rügyeik. Ilyen például az aranyeső vagy a mogyorófa barkája. 

kép forrása: www.dunataj.sk
kép forrása: fer.kgbinternet.com
Bizonyos növényeknél azonban ez a nyugalmi állapot befolyásolható, amit a kertészet hasznosít oly módon, hogy hűtőházakban való tartással húzzák ki a növények nyugalmi állapotát, így akkor tudják virágzásra bírni az adott növényt, amikor már nincs dömping a piacon, így sokkal magasabb áron tudják áruba bocsátani a pl. októberben nyíló orgonákat, vagy gyöngyvirágokat. 

kép forrása: viragutazo.blogspot.com
A hidegen kívül még számos "csellel" bírják virágzásra a kertészek növényeiket a nem megszokott időszakban, de ezt talán majd máskor fejtjük ki...

2015. január 19., hétfő

Januári tervezgetések - vetésforgó

Túl vagyunk a 2014-es éven és belecsapunk a 2015-ösbe. Furcsa leírni, hogy 2015, de hát lesz rá egy évünk, hogy megszokjuk. 

A kertész ember januárban sem pihen, hiszen fejben már tervezi az új évet: mit fog vetni, hova fogja vetni, milyen új telepítések, betakarítások várhatóak.

Ha jól sikerül a tervezés, akkor nagyban megkönnyítjük a saját munkánkat. Fel tudunk készülni a tavaszra, ha időben megtervezzük és megvásároljuk a magokat, megtervezzük a palántázást, mikor, mit ültetünk. Megtervezzük a vetésforgónak megfelelő új vetéseket, ültetéseket.

Talán sokaknak rémlik még az általános iskolai környezet óráról, hogy valaha hallott már a vetésforgóról, de ha megkérdeznék, hogy valójában mi az, nem biztos, hogy el tudnák mondani.

Hát nézzük meg akkor közelebbről ezt a vetésforgót. Mi is ez igazából?

A vetésforgó egy évekre előre megállapított vetőterv, mely a szántóföldön termelt növények sorrendjét határozza meg, ahogy évről évre egymásután következzenek.
A növénytermesztők már régen észrevették, hogy egyes növények termésmennyisége ugyanazon a területen való ismételt termesztés esetén csökken, más növényeké viszont nem változik. Azt is tapasztalták, hogy a pillangós virágú növények javítják a talaj termőképességét, az utánuk vetett növény jobban fejlődik, nagyobb termést ad.
Ezek a tapasztalatok késztették a növénytermesztőket arra, hogy a növényfajokat egy-egy területen évenként váltogatva termeljék.
A vetésváltással nem szipolyozzuk ki a talajt, és optimálissá tesszük a tápanyag hasznosítást, egyúttal hatékonyan védekezhetünk bizonyos kártevők ellen.  
kép forrása: http://www.marshalls-seeds.co.uk/blog/article/crop-rotation-at-a-glance-bgid26.html

Hogyan alakítsuk ki a vetésforgót?


Ősszel és tavasszal adjunk az ágyásokhoz érett komposztot vagy zöldtrágyát.
AZ ágyások követésre érdemes, általános szabály, hogy egymást követően még az azonos családba tartozó növények se kerüljenek ugyanarra a területre!
Egy családba tartoznak a:
  • borsó, bab, lencse (hüvelyesek);
  • saláta, cikória, endívia (fészkesvirágúak);
  • káposztafélék, retekfélék (keresztesvirágúak);
  • paprika, paradicsom, burgonya (burgonyafélék);
  • sárgarépa, petrezselyem, zeller (ernyősök);
  • uborka, tök- és dinnyefélék (kabakosok);
  • az összes hagymaféle (hagymafélék).

Megemlítendő még, hogy a zöldségfélék számára általában jó elővetemény a borsó és a csemegekukorica.

kép forrása: http://kerteszkedes-szekelyfoldon.szhblog.ro/2009/04/14/vetesforgo-a-zoldsegeskertben/
Egy hároméves vetésforgónál 3 területre osztjuk a kertet és az alábbiak szerint alakítjuk ki az ágyásokat:

1. ágyás

Az 1. ágyásba a nagy tápanyagigényes növények, az ún. nagyfogyasztók kerüljenek. Mindegyikük a laza, szerves anyagban gazdag talajokat kedvelik. Olyan talajba valók, ahol előző ősszel trágyát vagy komposztot dolgoztunk a talajba. Ilyen a burgonya, padlizsán, paradicsom, paprika, cukkini, tök, dinnye, uborka, káposztafélék.  
Káposztafélék alatt a brokkolit, bimbóskelt, édes káposztát, karfiolt, fejes káposztát, kelkáposztát, vörös káposztát, karalábét, karfiolt, spárgát, karórépát, pasztinákot és a retket értjük.
A salátaféléket gyakran érdemes együtt termeszteni a káposztafélékkel. Trágyázzunk bőségesen, és vessük őket abba a földbe, amelyben előzőleg hüvelyeseket termesztettünk.
Ha az őszi káposztát palántázni fogjuk, jó előveteménye lesz a korai zöldborsó.

2. ágyás

A 2. ágyás növényei közepes tápanyagigényűek, ezek a közepes fogyasztók. Ide kerülhet a sárgarépa, a petrezselyem, a pasztinák, a zeller, a salátákat, a hagymafélék (mogyoróhagyma, vöröshagyma, póréhagyma), a cékla, a mángold és a spenót, répák.

Ezek a káposztafélék után maradt, tápanyagban szegényebb ágyásban is jól teremnek majd, és kártevőik, betegségeik eltérőek az előző csoportétól.
  

3. ágyás

A harmadik csoport a hüvelyesek és az egyéb zöldségek csoportja. A hároméves ciklusban ezek követik a gyökérzöldségeket és ők előzik meg a káposztaféléket. Jöhetnek még a fűszernövények is. Ezeknek a legkisebb a tápanyagigényük. De szerves trágyára nekik is szükségük van.
A hüvelyesekre jellemző, hogy gyökerükön lévő élő baktériumok nitrogént gyűjtenek, amelyek a gumókban raktározódnak. Ezeket a növényeket a betakarítás után érdemes a talajba bedolgozni, így gazdagítva a talaj nitrogén tartalmát.


Az ágyások legyenek jól elkülönültek. Az ágyásokat egymástól szegélynövényekkel választhatjuk el. Erre a célra használjunk gyógy- és fűszernövényeket, pl. zsályát. Az ágyásokon belül olyan kombinációkat állítsunk össze, hogy a helykihasználás is optimális legyen. Az alacsony termetű növények az ágyás szélén kapjanak helyet.

Úgy gondolkozzunk, hogy jövőre a legnagyobb tápanyagigényű növények kerüljenek a legkisebb igényűek helyére. Ez a talaj van ugyanis a legkevésbé kihasználva, de majd ezt is bőven fel kell tölteni tápanyaggal. A közepes igényűek a nagyfogyasztók helyére kerülnek, míg az alacsony tápanyag igényűek a nagyfogyasztók helyére kerülnek. A harmadik évben minden a régi helyére kerül vissza. Így a tápanyag minden morzsája elfogy.
 Hogy még jobban védjük zöldségeinket a betegségektől és magunkat a vegyszerektől, egyévi fűszereinket: kaprot, csombort, bazsalikomot, fokhagymát vessük a többi zöldség közé, mert illóolajaik megvédik azokat számos kártevőtől.
kép forrása: http://www.bestgardening.com/bgc/howto/vegecare01.htm

Kedvező társítások lehetnek még az alábbiak is, akár egy ágyáson belül is:
-         spenót – retek
-         bokorbab mellé karalábé és saláta vegyesen
-         karalébé után póré következhet
-         sárgarépa- hagyma
-         gumós zeller – karfiol
-         cékla-hagyma, feltváltva káposztával vagy bokorbabbal
-         uborka mellé sárgarépa vagy saláta, mellé paradicsom salátával

Viszont kerüljük és lehetőleg ne ültessünk egymás mellé az alábbiakat:
-         petrezselyem és saláta
-         vöröhagyma és fokhagyma
-         káposztafélék és hagyma
-         uborka és retek
-         póréhagyma és zöldborsó
-         vöröshagyma és zeller
-         sárgarépa és zeller
-         sárgarépa és retek
-         cékla és spenót
-         cékla és sárgarépa
-         paradicsomot vöröskáposzta vagy cékla után

Ha ezeket megfogadva tervezzük meg az idei ültetéseket és ágyásokat, akkor remélhetőleg kedvező eredményeket fogunk kapni.De mindenesetre érdemes elkezdeni kísérletezni, hogy kertünkben mik a kedvező társulások.  

2015. január 16., péntek

Időjárási népi megfigyelések januárban

A Régiek szinte minden hónapban megfigyelték a körülöttük lévő világot, ezek a megfigyelések nagyjából még ma is megállják a helyüket. Hajdanán az emberek életét a mainál sokkal jobban befolyásolta az időjárás, hiszen sokkal inkább rá voltak szorulva az önellátásra. Még nem voltak plázák, és szupermarketek, ahol bármikor, bármihez hozzá lehetett jutni.

A régi ember még a természettel összhangban, a természet törvényei szerint élt, és mivel a természetben a jó és a rossz kiegyenlíti egymást és folyamatosan változik, így az időjárásnak való kitettség is olyan volt, mint a szerencsekerék.
Nem meglepő, hogy általában ezek a népi megfigyelések is jeles napokhoz kapcsolódnak.
Nemcsak régen, de manapság is nagyon fontos nap az év első napja. Számos hiedelemhez még ma is tartjuk magunkat, pl. nem eszünk csirkét, nehogy elkaparja a szerencsénket, lencsét, mákot, babot eszünk, hogy sok pénzünk legyen....hisszük (hinni akarjuk), hogy amit január elsején csinálunk, azt fogjuk egész évben csinálni....stb.

Lássuk hát, milyen időjárási megfigyeléseket szedhetünk össze január 1-vel kapcsolatosan: 
  • Ha újesztendő napján szép napfényes idő van, az jó esztendőt jelent
  • Újév napján, ha csillagos az ég, rövid lesz a tél, ha piros a hajnal, akkor szeles lesz az esztendő. 
  • Újévkor is szokás a gyümölcsfákat megrázni, hogy bőven teremjenek.
  • Ezen a napon ha erős északi szél fúj, hosszú télre kell számítani

kép forrása: http://www.flynax.com/plugins/weatherforecast.html

Az év első napját követően a következő fontos nap a Vízkereszt volt. Ezt azért még ma is ismerjük, bár sokan talán csak a nevét ismerik, a történetét nem, de azt a többség tudja, hogy kb. ilyenkor szokták a karácsonyfát leszedni, ill. ez a farsang kezdőnapja.
Vízkereszt napjához is kapcsolódnak időjárásjóslások:
  • Ha vízkereszt vizet ereszt, izikedet padra rekeszd.
  • Hideg idő esetén a korai tavaszban reménykedtek.
  • Ha ezen a napon süt a nap, hosszú lesz a tél.
  • Ha esik az eső, férges lesz a mák.
  • Ha hideg van, rossz termés várható.
  • Ha csorog az eresz, hosszú télre kell számítani.
  • Ha fúj a szél, szerencsés lesz az év.
  • Ha fagy, soká tavaszodik. 
  • Ha enyhe lesz az idő, hamar jön a tavasz
  • Ha vízkereszt vizet ereszt, a tél még sokáig nem ereszt.


Vízkereszt után jön egy kis nyugalom, mígnem január 18.-án, Piroska napja hoz némi izgalmat az időjárásban:
Ha Piroska napján fagy,
Negyven napig el nem hagy!

A január 21.-i Ágnes napja nem volt olyan fontos, inkább az őt követő Vince 22.-én.
Vince napján a szőlőtermelők figyelték az időjárást. Szép, napos idő esetén jó, ellenkező esetben rossz bortermésre jósoltak. A közismert időjárási regula így hangzik:
Hogyha szépen fénylik Vince,
Megtelik borral a pince.

vagy így:
Fényes Vince, tele pince.
Ködös Vince, üres pince.

Szokás volt régen ezen a napon az ún. vincevesszőt metszeni, amit a meleg szobában vízbe állítottak, s abból, hogy mennyire hajtott ki, a következő év termésére jósoltak.
Bizonyos területeken a gazdák szerint sok bort kell inni ezen a napon, hogy bő legyen a termés. Szerintem ezt más napokon is gyakorolták a jó gazdák...:)

Vince után már csak egy fontos nap van januárban, ami némi odafigyelést igényel, a 26.-i Pál.
A napot Pálfordulónak vagy Pálfordulásnak is nevezik, arra a bibliai történetre utalva, amely szerint a Jézust üldöző Saul ezen a napon tért meg, és Pál apostol lett belőle.
A szép, derült idő sokfelé azt jelentette, hogy még hosszan tartó hidegre lehet számítani.
Pál fordulása, ha tiszta,
Bőven terem mező, puszta,
Ha szeles, jön hadakozás,
Ha ködös, embernek sírt ás,
Ha pedig esős vagy nedves,
Lesz a kenyér igen kedves.

Pál napját a tél fordulójának is tartják, és van ahol ezen a napon jósolnak a medvével: ha kisüt a nap és előjön a medve, még negyven napig lesz hideg. 

2015. január 6., kedd

Téli mese

A mostani mínuszokban szinte elképzelhetetlen, de két-három hete valóban még egy szál pulcsiban jártunk-keltünk a kertben. Mikor kivágtuk a fenyőfát és kertünk egy-két elszáradt, betegségtől már nem megmenthető fáját 10-12 fok volt!!!....karácsony előtt 3 nappal!!!!.....nem szokványos időjárás ez ilyenkor...

De ami még kevésbé szokványos, hogy rózsáink még nyíltak, sőt mi több virágzó ibolyát is felfedeztünk a fűben.





Hiába, ez még sajnos nem a tavasz előhírnöke, csak egy kis téli mese... 

2015. január 5., hétfő

Az idei karácsonyfánk

Az ezévi karácsonyfánk egy picit más volt, mint a korábbiak. Egy kicsit jobban a szívünkhöz nőtt, hiszen a saját magunk által nevelt fából lett végül a karácsony estét megkoronázó, csodás fenyőfa.
15 éve nevelgetünk egy szép kis fenyőfát a kert szélén, de sajnos elérkezett az idő, amikor elérte a villanyvezetéket és már lassan zavaró lehetett a szomszéd számára is, így meghoztuk a döntést: a fenyőt ki kell vágni.
De ha már kivágjuk, akkor végezze pályafutását szépen, fenyőhöz méltóan, azaz legyen belőle karácsonyfa.


December 22-én meg is érkeztünk a kertbe a motoros fűrésszel és egy óra múlva a fenyő már kidöntve, legallyazva feküdt a földön, karácsonyfánk pedig állt már a tartójában.




Csodás fenyőillat lengte be először a kocsit a hazafele úton, majd aztán a lakást....annak a fenyőnek az illata, ami a mi „gyermekünk”.

Kicsit sajnálkozva ugyan, de mégis egy picit nagyobb áhítattal álltunk alatta karácsonykor és gyönyörködtünk a karácsonyfa nyújtotta misztikus csodában.