2014. július 25., péntek

A dió és fája

Régen szinte minden kertben volt legalább egy diófa, amit nagyszülők, dédszülők vagy talán ükszülők ültettek. Elhagyott kerteknél, gyümölcsösök, utak mentén még ma is sok helyen felfedezhető egy-egy diófa.

kép forrása: http://dioskonyv.bionuss.eu/10-07/1.htm
Nem csak a termése miatt szerették/szeretik az emberek, hanem árnyékot adó koronája miatt is. A diófának azonban káros hatása is lehet környezetében élő más növényekre nézve,  amit a szakemberek úgy hívnak:  allelopátia.

Az allelopátia egyes növények más növényeket károsító hatását jelenti. Két ógörög szó összevonása: allenon (egyik a másiknak) és pathosz (szenved).

 Az egyes élőlények, így a növények között is folyamatos harc dúl a kedvezőbb létfeltételekért. Ebben a harcban a diófa legfőbb fegyvere a juglon. A juglon gátolja a növények nagy részének csírázását, légzését, a víz és tápanyagok felvételét, a növény alapvető fejlődését. Életműködésükre már igen kis mennyiségben is mérgező hatással van.
A diófa leginkább a gyökereiből bocsát ki juglont, de a levélzetről és az ágakról is mos az esővíz juglont a talajra. A lehullott zöld dióburok és a lehullott diólomb bomlása során is szabadul a környezetbe juglon, ami a talajban pl. a talajvízzel terjed is. A juglon a talajból kerül a károsodó növényekbe, azok gyökere szívja fel.
Az érzékeny növények juglonmérgezési tünetei (külön-külön vagy együttesen) a következők lehetnek:

  •  Növekedésük csökken
  •  A levelek sárgulnak, barnulnak, csavarodnak
  •  A növények hervadnak, vagy csak egy részük, vagy az egész
  •  Idővel elpusztulnak
  •  Vízszállító szöveteik elszíneződnek

Azonban ez csak az egyik hatása a diófának. Az emberre gyakorolt hatása lényegesen kedvezőbb, mi több nagyon sokoldalúan felhasználható gyógy szer.

A régiek nem véletlen tisztelték, hiszen nem csak termése, hanem levele is igazi elixírnek számított.



A diófa friss leveleit gyűjtjük júniusban, a zöld diót június közepén, a zöld dió burkát közvetlenül az érés előtt mielőtt megbarnul, az érett termést pedig szeptemberben. Minden része kedvező élettani hatású:

Diólevél:

  •    A diólevélből főzött tea igen hatásos szer emésztési zavarok, így székrekedés, étvágytalanság esetén, továbbá nagyszerű vértisztító.
  •         Eredményesen alkalmazhatjuk cukorbetegség és sárgaság ellen is.
  •      A diólevél főzete, fürdő vízbe keverve igen hatásos minden görvélykóros és angolkóros megbetegedés, csontszú és csontritkulás, valamint gennyes körömgyulladás ellen. Tejkiütés, fej-koszmó, és rüh esetén zöld dió levelének főzetével mossuk le az érintett helyeket, az eredmény hamarosan megmutatkozik! Az ilyen főzettél történő lemosások, illetve fürdők pattanások, gennyes kiütések, lábizzadás és fehérfolyás esetén is segítenek.
  •         Szájpenész-, a fogíny, a torok és a gége megbetegedésekor öblögessünk vele.
  •          Erős hajhullásnál is használhatjuk, alaposan dörzsöljük be vele a fejbőrt.

Teakészítés: 1 púpozott teáskanál apróra vágott diólevelet 1 liter forró vízzel leöntünk, rövid ideig állni hagyjuk.

Adalék fürdővízhez és lemosáshoz: teljes fürdőhöz 100 gramm, lemosáshoz egy púpozott teáskanálnyi összeaprított levelet veszünk 1 liter vízzel. Erős főzethez dupla mennyiséget veszünk.

Zöld-dió:

  •         A zöld-dióból kiváló diólikőr készíthető, amely tisztíja a vért és erősíti a gyomrot
  •          tisztítja a májat, a gyomrot és a vért
  •         megszünteti a gyomorgyengeséget és a bélpangást
  •         Ezenkívül egészen kiváló szer sűrűvérűség ellen.


Tavaly készítettünk először mi is zöld-dió likőrt Maria Treben receptje alapján:


  1. körülbelül húsz darab, négyfelé vágott zöld dióval megtöltünk egy széles szájú üveget, leöntjük 1 liter gabonapálinkával, úgy hogy 2-3 ujjnyira ellepje a diót.
  2. Az üveget jól lezárva 2-4 hétig a napon vagy más meleg helyen tartjuk.
  3. Utána leszűrjük és palackokba töltjük. Szükség szerint egy-egy tele kávéskanállal fogyasztunk belőle.
  4. Ízletes diólikőrhöz jutunk, ha a zöld diót 2-3 szegfűszeggel, 1 fahéjjal, egy kis darab vaníliával és egy fél narancs héjával ízesítjük. 1 liter vízben megfőzünk 500 gramm cukrot és ezt lehűtve hozzáöntjük a leszűrt dióeszenciához (Forrás:Maria Treben - Egészség Isten patikájából)


 A végeredmény nagyon finomra sikerült, így az idén is elkészült a fűszeres zöld-dió likőr és ősszel a dióbélből is megpróbálunk likőrt készíteni, mert arra is van receptünk...:)